A gyermekek mellett a szülők is hibásak abban, hogy az okoskészülékek miatt egyre távolodnak egymástól a családtagok.
A huszonegyedik század fontos jellemzői a magas fokú mobilitás és az egyre gyorsuló telekommunikáció, így manapság számos kutatás foglalkozik a gyermekek monitor, illetve képernyő előtt eltöltött idejének megállapításával, és annak hosszú távú hatásaival.
Egy új, ausztrál felmérés viszont azt vizsgálja, hogy a gyermekei mobilozását rosszalló szülők milyen ezirányú szokásokkal bírnak. A kutatás meglepő eredményt hozott.
Kiderült ugyanis, hogy hogy a gyermekekhez hasonlóan a szülők is gyakran töltik szabadidejüket kütyüikkel: szörfölnek a hírportálokon, intézik online levelezéseiket, böngésznek a közösségi oldalakon.
Sok esetben ők is olyannyira belemerülnek a digitális világba, hogy fel sem tűnik számukra, több időt ülnek a monitorok előtt, mint amennyit szeretteikkel foglalkoznak. A felmérés arra is rávilágít, hogy azok a gyerekek, akiknek szülei szabadidejüket okoskészülékeikkel töltik a család helyett, sokkal problémásabbak, mint kortársaik. Ezek a problémák pedig nem csak iskolai, hanem mindennapi gondokban mutatkoznak meg.
A kutatás – mely az ausztrál állam kérésére készült – 7000 gyermek véleményét tükrözi. A nagymintában a legidősebb gyermek 18, a legfiatalabb pedig 4 éves volt. A feladat annak a kérdésnek a megválaszolása volt, hogy gyermeki szemmel hogy látják szüleik mobileszköz-használatát, és milyen érzéssel tölti el őket kütyüző szüleik látványa.
Az eredmények azt mutatják, hogy a csemetéket is zavarja szüleik „gépezése”, és az is kiderült, hogy jobban preferálnák a gyerekek, ha legközelebbi családtagjaik a kütyüzés helyett inkább velük foglalkoznának, és normál kommunikációt folytatnának velük. Vagyis az új felmérés egyfajta igény kifejezése a csemeték részéről: hiszen szeretnék, ha szüleik a mobileszközeik helyett őket, és a velük töltött minőségi időt választanák.
Ezzel összefüggésben Justin Coulson pszichológus megállapította, hogy a gyermekeik jelenlétében mobilozó felnőttek nem kizárólag egy helyre összpontosítanak, kvázi megosztják a figyelmüket, ami helytelen, hiszen a gyerekek akkor érzik, hogy fontosak szüleik számára, ha maximális odafigyelést kapnak.
Tehát ha a szülő az okoskütyüjével babrál, azzal azt jelzi gyermeke felé, hogy a virtuális világ (például az online levelezés, vagy a közösségi platform) fontosabb számára.
A gyermekek persze nem ilyen formában fogalmazzák meg érzéseiket a témával kapcsolatban, jóval inkább előtérbe kerül bennük a stressz, ami rányomja bélyegét a gyermek-szülő viszonyra is, hiszen törést okoz a gyermek lelkében az, ha emiatt feleslegesnek érzik magukat. Mindemellett pedig az is előfordulhat, hogy megkérdőjeleződik bennük a szülöi szeretet létezése.
Ez a folyamat rendkívül romboló hatással van a gyermek lelki fejlődésére, hiszen ezek érzések a családi viszonyai mellett később a társadalmi kapcsolatait is visszavethetik.