Egy új kutatás – melyben több százmillió embert vizsgáltak – bebizonyította, hogy az eddigi elméletekkel ellentétben nem a génekben keresendő a hosszú élet titka. A genetikánál sokkal többet nyom a latban az egyén környezete és életvitele.
Ahogy az élethossz összefüggése a génekkel és a környezettel már hosszú ideje kérdéses, úgy az értelmi színvonallal, a szexuális beállítottsággal, és a megbetegedésekre való hajlammal is ez a helyzet. Habár léteznek a hosszú élettartammal szoros összeköttetésben lévő gének, a felmérések többnyire úgy kalkuláltak, hogy az öröklés kisebb mértékben, mintegy 30 százalékban felelős az élethosszért, a maradék 70 százalékban pedig az élettér és az életvitel faktorok szerepe dominál.
Az új vizsgálat – melyet a Live Science-en is bemutattak – az előbbihez képest is alacsonyabb arányban titulált a genetikának szerepet a témában. A kutatást valójában az internet és a családfák elterjedése segítette, hiszen a szakértők az Ancestry – vagyis az egyik legismertebb, származástannal foglalkozó weboldal – rendkívül nagy adatállományát analizálta, ahol azt elemezték, a közeli hozzátartozók élethossza milyen kimutatható korrelációkat jelez.
Ismeretes, hogy a hosszú élet továbböröklődhet: ha a szülők, és a nagyszülők magas kort értek meg, akkor esélyes a leszármazott is a hosszú életre. Persze ez nem jelenti azt, hogy a magas életkor elérése a géneknek köszönhető, hisz ugyanazon család tagjai hasonló környezeti hatásokkal találkoznak, valamint hasonló étkezési szokásokkal és életvitellel élik mindennapjaikat. Emellett a házastársak, élettársak közti életkori korreláció is meghatározó, hiába nincs a felek között rokoni kapcsolat.
A Genetics lapban publikált kutatás szerint még a távoli genetikai kapcsolatban lévő családtagok, például a sógorok, vagy akár a házastársak, élettársak kuzinjainak élethossza is feltételezhetően hasonló lesz. Erre egy magyarázat létezik (mellyel már régóta foglalkozik a házassági modelleket vizsgáló szociológia tudomány), mégpedig az, hogy mindenki önmagához hasonló párt választ. Vagyis a társak hasonlósága nemcsak genetikai, de társadalmi is lehet.
A házastársak ilyesfajta homogenitása azon felül, hogy nagymértékben jellemző a mai populációra, azt is jelenti, hogy hasonlóak a házassággal szerzett rokonság tagjainak potenciáljai is az életre. Amennyiben ez a faktor is a megfigyelés tárgya, a gének általi determinálás még apróbbnak tűnik, hiszen a legújabb – többnyire amerikaiak információit összegyűjtő nagyminta – vizsgálat alapján csupán 7 százaléknyi ez az arány. Amennyiben pontos ez az adat, az azt jelenti, hogy az étkezési, alvási szokások, valamint az életvitel 93 százalékban felelősek az élethosszért.