A újszülöttek mindamellett, hogy roppant édes és szeretnivaló apróságok, kiszolgáltatottan és védtelenül érkeznek a világra.
Természetesen ez az élet a rendje: a csecsemő magatehetetlenül születik, és pár hónap elteltével megerősödik. Vagyis jó pár hónap múlva, hiszen, hogy az emberi utódok jóval fejletlenebbek és esetlenebbek érkezésükkor, mint a többi emlős csemetéi: az ember agymérete csecsemőként például csak a felnőtt agyméret harminc százaléka, míg ugyanez a csimpánzok esetében negyven százalékot tesz ki. Ennek az arányszámnak az eléréséhez azonban az embernek 18-21 hónap méhen belüli életre lenne szüksége a jelenlegi kilenc hó helyett.
A legtöbben úgy vélik, hogy ennek az az oka, hogy a terhesség kitolódásával a baba egyre nagyobbra nőne, így a feje egy idő után egyszerűen nem férne át édesanyja medencéjén. Tehát megállapítható a szülészeti dilemma, vagyis az a teória, hogy amíg az emberi agy folyamatosan növekedett, a járáshoz, illetve annak elősegítéséhez egyre kisebb medence szükségeltetett. A természet válaszreakciója erre, hogy a megfelelő időpontnál előbb születnek meg a babák.
A másik magyarázat szerint azonban nem az ideálisnál előbb jön világra az embergyerek, hiszen a fejméret mellett a test arányait is figyelembe kell venni. A világon a második leghosszabb terhesség az emberre jellemző, fajunkat csupán az orangutánok előzik meg, mögöttünk a sorban pedig a gorillák és a csimpánzok 37 nappal hosszabb vemhességi ideje áll. Sőt, a rangsorban utánunk következő gorillababák agya ötvenhárom százalékkal kisebb, testméretük pedig fele akkora, mint az emberi csecsemőké.
Az evolúció kompromisszuma sem éppen helytálló (mármint ami az agyméret növekedésének és a járáshoz szükséges csípőméret csökkenésének összhangba hozását illeti), hiszen felmérések bizonyítják, hogy nincs érdemi különbség a mozgás könnyedségében a vastag csípővel rendelkező nők és a vékony csípőjű férfiak között. Azaz nem okozna problémát a járásban a kicsit szélesebb csípőméret, sőt, három centiméterrel vastagabb csípő elegendő lenne a negyven százalékos csimpánzagynak megfelelő méret elérhetőségéhez.
Egy másik teória szerint nem az leendő újszülött fejmérete befolyásolja az áldott állapot időtartamát: a kilenc hónap oka abban keresendő, hogy az édesanya anyagcseréje a várandósság végére eléri korlátait.
A terhesség felét követően, nagyjából a hatodik várandóssági hónapban már az átlagos erőforrások kétszerese szükséges a metabolizmus gördülékeny működéséhez, a másállapot előrehaladtával pedig csak tovább emelkedik az energiaigény. Általánosságban elmondható, hogy az ember a szokásos anyagcseréjének 2-2,5-szeresét hosszú időn át fenn tudja tartani.
Összefoglalva tehát nem a könnyed mozgás elősegítéséhez igazodik a medenceméret, és nem az szabja meg a baba fejméretét, ahogy a várandósság időtartamát sem. Ez éppen fordítottan jellemző, vagyis az édesanya metabolizmusa szab gátat a terhesség idejének, ami befolyásolja a születendő csecsemő méretét, melyhez természetesen a medenceméret is igazodik.