A munkáltatók az esetek többségében megszabják a munkavállalóiknak, hogy mit viseljenek munkahelyükön. Persze az fontos kérdés, hogy a meghatározott öltözéket ki biztosítja, és ki a felelőse.
A fogalmak tisztázása érdekében különbséget kell tenni formaruha és munka- és védőruha között.
Formaruha: szabályszerű, formális öltözék, a portaszolgálatokon dolgozók, a pincérek és a buszsofőrök kötelező ruhája.
Munkaruha: a munka jellegéből adódóan a dolgozó saját ruházatát védi meg a fokozott igénybevételtől, a lehetséges szennyeződésektől.
Védőruha: a munkavállaló épségét, egészségét óvó egyéni védőeszköz.
A munkáltató a munkavégzéshez szükséges öltözéket saját döntés alapján finanszírozhatja, de a Munka Törvénykönyve szabályozza annak kötelező biztosítását is, hiszen a törvény szövegében egyértelműen olvasható, hogy a munkavállaló minden munkával kapcsolatos indokoltan felmerülő költségét a munkáltatónak kell állnia.
A munka-és védőruházat kötelezően nyújtandó eszközök, de a formaruházat azon fajtáit is finanszíroznia kell a munkáltatónak, melyek csak és kizárólag a munkavégzés folyamán használhatók.
A munkaruha a munkaviszony megszűnésekor a munkavállalóé, az más dolgozóra át nem ruházható. Természetesen a dolgozó dönthet úgy, hogy visszaadja az eszközt, így semmiképp sem kell azt megtérítenie a munkáltatónak, és a munkáltató sem vonhatja le annak ellenértékét az utolsó havi jövedelméből.
Amennyiben a munka jellegéből adódóan védőruha viselése szükséges, azt minden esetben a munkáltatónak kell biztosítania, valamint annak tisztíttatása, javíttatása, tárolása is az ő feladata.
A munkaruháról, illetve annak tulajdonjogáról a dolgozó és a munkáltató belső szabályzata határoz, a védőruha viszont egyértelműen vállalati tulajdon. Már a munkavállaló munkába lépésekor azonnal kötelező biztosítása (ez a próbaidő időszakára is vonatkozik), a munkahelyről azt a dolgozó nem viheti el engedély nélkül.
Ezen felül a munkáltatónak kötelező ezeket az eszközöket időszakosan felülvizsgálni a biztonságos munkavégzés érdekében.