Az anyjuk jelenlétében a legrosszabbak a gyerekek

Egy nőnek sok feladata van az életben, az egyik legnehezebb pedig az anyaság, hiszen napi 24 órás, folyamatos szolgálatot jelent.
A legérdekesebb és legbonyolultabb helyzet pedig az, mikor úgy tűnik minden rendben, aztán egycsapásra megváltozik a helyzet, és minden addigi állapot felborul.
Sok esetben a gyerek a legnagyobb visszatartó és hátráltató erő a hétköznapokban, az anyából néha kikívánkozó panaszkodó szavakat azonban nem nézi jó szemmel a társadalom, sőt, sok esetben értetlenkedő fülekre találnak a panaszos jellegű mondatok.
Ennek oka, hogy a kívülállók nem ismerik valójában a gyermeket, hiszen a csemeték csak az édesanyjuk társaságában mutatják meg nyűgös, nyafogós, hisztizős oldalukat.
A dadus, a szomszéd, vagy a nagyszülők is ezért nem hiszik el az anyai panaszokat a gyermek rossz viselkedésével kapcsolatban.

Mi állhat a háttérben?

Dr. Heather Wittenberg gyermekpszichológus kutatni kezdte, mi az oka annak, hogy a gyermekek a szüleik társaságában viselkednek a legrosszabbul.
A megoldás roppant egyszerű, a csemeték a szülők közelségében, az ő biztonságot adó közegükben képesek csak teljesen feloldódni, és megmutatni valós énjüket.

A felnőtt létre kivetítve a kérdést, teljesen logikus ez a következtetés, hiszen a felnőttek sem a nyílt utcán vesztik el önuralmukat, vagy omlanak össze egy rosszul sikerült nap után, hanem otthoni környezetben, a szeretteik mellett ellazulva adják ki magukból a feszültséget.

Szóval az otthon toporzékoló kisgyermek azt jelzi, hogy a szülő kellő szeretetet és biztonságot ad a csemetéjének. Ezek az erős érzelmi kitörések az idő múlásával és a gyermek növekedésével természetesen gyengülnek, ahogy a csemete egyre inkább uralni tudja majd indulatait.
A szülőknek tehát fontos tudni, hogy ez a folyamat teljesen normális, és minden gyermeknél természetes ez a viselkedés.