Az apa szerepe a gyermek lelki fejlődésében

Egy pszichológiai felmérés szerint az apáknak óriási hatásuk van csemetéik pszichikai intelligenciájára, hiszen olyan szinten képesek hatást gyakorolni a gyermekeik koruk-béli társaikkal való kapcsolataira és iskolai teljesítményére, ahogy arra az anyák képtelenek.

Egy felmérés – mely 1950-ben indult, és 40 évig figyelte a résztvevő családok mindennapjait – arra kereste a választ, hogy milyen hatása van az apa jelenlétének a csemetéire, illetve miként befolyásolja a gyermekeket az apjukkal való kapcsolatuk. A vizsgálatok alapján azok a gyerekek, akik életében nemcsak hogy jelen volt apjuk, de komoly részt is vállalt nevelésükben, már 5 hónaposan bátrabbak voltak (hiszen kisebb mértékben féltek az ismeretlenektől), egy éves korukban pedig toleránsabban viselték, ha kívülállók vigyáztak rájuk.
A kutatás azt is kimutatta, hogy az apák ezen pozitív befolyása rendkívül sokáig hatással van a gyermekeik életére, hiszen sokkal együttérzőbb, nagylelkűbb felnőttekké cseperedtek, mint apa nélküli társaik. Ezen felül pedig sokkal mélyebb közösségi kapcsolatokat ápoltak, tehát tartósabb és felhőtlenebb házasságban éltek, valamint szoros barátságokkal rendelkeztek.

Az persze korántsem elhanyagolható, hogy az apák hogyan vesznek részt a gyermekeik életében. Csak az az apa képes pozitív hatást gyakorolni gyermekei életére, aki lelkileg segítséget tud nyújtani, és képes támogatni őket a nehéz helyzetekben.
Emellett persze egy apa óriási pszichikai pusztítást is tud végezni gyermekeiben, ha bántja, becsmérli, megszégyeníti, vagy önmagától távol tartja őket. Jóval komolyabb károkat képes a gyermekek pszichológiai fejlődésében okozni, mint egy anya.

A szakértők megfigyelték, hogy abban az esetben, ha az apa nem vesz részt a gyermekei életében, vagy lelkileg elutasító, esetleg bántalmazza, megalázza a csemetéit, azzal nagymértékben árt nekik. A felmérésben résztvevő gyermekek azon csoportja, akik nem kapták a megfelelő apai jelenlétet, vagy negatív módon viselkedtek velük, sokkal gyengébb tanulókká váltak, és közösségi viszonyaik is jóval zordabbak voltak. Mindezek mellett pedig problémásabbak voltak az iskolában, és gyakran léptek fel kíméletlenül társaikkal szemben.
Velük ellentétben azonban azon gyermekek csoportja, akik megfelelő kapcsolatot ápoltak apjukkal, jóval szorosabb társadalmi kötelékeket tudtak kialakítani, és iskolai teljesítményük is magasabb volt.
Azt is megfigyelték, hogy az apa-gyermek játékok, és a kölykök népszerűsége között is összefüggés van, tehát ha a fizikai játékok alatt a csemeték megfelelő teret, és kevesebb kontrollt kaptak, akkor jóval népszerűbbé váltak társaik körében. Ha viszont a játékok közben korholó, utasító viselkedést tanúsított az apa, a gyermekek nem váltak népszerűvé az iskolában.

Persze a vizsgálat kitért az anya-gyermek kapcsolatra is, de bebizonyosodott, hogy annak minősége nem hat olyan erőteljesen a csemeték iskolai teljesítményére és közösségi elismerésére, mint az apa-gyermek viszony.

A felmérést végzők szerint az apák főként az utódaikkal közös játékok alatt képesek hatást gyakorolni a gyerekeikre, hiszen az apák és az anyák eltérően játszanak csemetéikkel.
Míg az apa-gyermek játék általában fizikai típusú (hiszen sok kontaktussal jár, emellett pedig érdekes is a kölykök szemében), addig az anya-gyermek játék jóval lágyabb típusú.
Egy apa magasba emeli, csiklandozza, lebirkózza a gyermeket a játék során, amit persze a gyermek izgalmasnak talál, és jóízűen nevet, kacag közben (bár sok játék – például a kisgyermek levegőbe dobálása – az anyák szemével kifejezetten veszélyesnek és meggondolatlannak tűnhet).
Az apák sokkal különlegesebb, egyedibb játékokat képesek kieszelni, például a játék során a szülő azt imitálja, hogy vadállattá változik, és kergeti a gyereket, mely a csemetében egyrészt játékos félelmet, másrészt jóleső biztonságérzetet is ad.
Az apa egy ilyen játék során folyamatos lelki töltéseket ad gyermekének, mely alatt számos fizikai kontaktust, gyengéd érintéseket nyújt csemetéjének. A lélekgyógyászok úgy vélik, a gyermekek a játék alatt folyamatosan figyelik az apjuk visszajelzéseit, és úgy reflektálnak a reakciókra, hogy a játék minél tovább tartson. A gyerekek azt is figyelik, hogy az apa hogyan mutatja a közös játék befejeztét, és képes elsajátítani, hogy a játék által kiváltott nagy érzelmi töltésből hogyan nyugodjon le. Tehát az a gyerkőc, aki sok fizikai játékot játszott apjával (például birkózást), az biztosan tud majd következtetéseket levonni társai reakcióiból, és képessé válik önmaga megnyugtatására a játék befejeztével.

Az apa akkor jár el a legkielégítőbben, ha a közös játék során folyamatosan dicséri gyermekét, és nem korlátozza őt a játékban, vagyis játék alatt szüntelen erősíti csemetéje magabiztosságát.