Drogot és erős fájdalomcsillapítót termel testünk

A legbonyolultabb szerkezet az emberi test, melyben még mindig vannak az orvostudomány számára felfedezetlen területek. Azonban minél több információnk van róla, annál érdekesebbé válik. Meglepőek például a test által, annak normál működésének részeként, vagy mellékanyagként termelt termékek.

A továbbiakban látható három anyag, melyet testünk ebben a pillanatban is termel (és melyekből nanomennyiség esetén akár illegális drogbirtoklóvá is válhatna az ember).

Erősebb a morfiumnál

Az opiorfint 2006-ban nyerték ki először emberi nyálmintából. Különlegessége, hogy állatkísérletek alapján a morfiumnál bizonyítottan 3-6-szor intenzívebb (vagyis 3-6-szor több morfium használatával érhető el ugyanaz a fájdalomcsillapító hatás). Arról nem is beszélve, hogy a morfiummal ellentétben az opiorfin nem alakít ki függőséget, és mellékhatásai sincsenek.

Az opiorfin titka, hogy a testben lévő ópiátokat befolyásolja, vagyis nem engedi ezen naturális fájdalomcsillapító anyagokat lebomlani. Így a fájdalom helyén hat, ellentétben a fájdalomcsillapító gyógyszerekkel, melyek a teljes testben szétoszlanak, felesleges mellékhatásokat indukálva ezzel. Az anyag negatívuma, hogy a belekben meglehetősen gyors a lebomlása.

Az opiofrin mesterséges előállításával az első izoláció óta foglalkoznak, hiszen jelenleg azt csak a nyálból tudják kinyerni, és az emberi test is csak kis mennyiségben termeli.

A legerősebb hallucinogén

Terence McKenna növénykutató szerint -aki egyébként a központi idegrendszerre ható növények szakértője – a legerősebb hallucinogén szer a DMT (N,N-dimetiltriptamin), ami egyébként egy nem legális drog. A „lélek molekulájaként” is emlegetik, még az indiánok vajákosai is használják az ayahuasca főzet hatóanyagaként. Kábítószerként használva 15 perc és 3 óra között tarthat ki hatása, nüansznyi adag elfogyasztásakor csupán csak erős lelki megnyilvánulások tapasztalhatók (ami lehet boldogság-teljes életérzés, de kiválthat rémületet és félelmet is), nagyobb dózis esetén azonban – a használók elmondása alapján – olyan hallucinációkat okoz, hogy más prudens életformákkal, űrlényekkel, természetfeletti teremtményekkel is létesíthető kapcsolat általa.

Ez a valóban erős, hallucinogén szer jelenleg, ebben a pillanatban is termelődik testünkben. Persze rendkívül kis mennyiségben állítja elő a szervezetünk, de jelen van a vérplazmánkban, a vesénkben, a tüdőnkben. Legnagyobb adagban a vizeletünkben lelhető fel, bár itt is csupán literenként 100 nanogramm mérhető. Az anyag szervezetünkben való felhasználása egyelőre még nem tisztázott, a kutatások azonban azt sugallják, hogy az immunrendszer normál működéséhez, lobcsökkentéshez, és szövetgyógyuláshoz szükséges ez az anyag.

Az anyag párja

Az anyagnak, illetve az atomjaiban lévő részecskéknek (proton, neutron, elektron) van antiagyag-ellentéte (antiproton, antineutron, pozitron). Bár sok létezik belőlük, eddig csak mesterségesen sikerült őket előállítani. Első alkalommal CERN-ben, 1995-ben.

Fontos tudni, hogy abban az esetben, ha az anyag antianyaggal érintkezik, mindkettő semmivé lesz, és nyomukban rengeteg energia szabadul fel, számszerűsítve: egy kiló anyag és egy kiló antianyag érintkezésekor 43 megatonna nagyságú detonáció történik, mely a hirosimai atombomba pusztító erejének körülbelül 2800-szorosa.

Egy átlagos súlyú ember egy óra alatt 180 darab antianyagot termel, melyek a kálium-40 atom normál bomlásával keletkező pozitív töltésű, kis tömegű elemi részecskék (pozitronok). A kálium atom levegővétellel, víz-, és ételfogyasztással kerül testünkbe, aggodalomra azonban semmi ok, nagyobb mennyiségű evés mellett sem történhet világméretű pusztítás; a CERN a legmodernebb technika mellett is majd egymilliárd év leforgása alatt tudna egy grammnyi antianyagot termelni.