Fenyegető a homokhiány

Olyannyira megemelkedett a homok iránti kereslet, hogy félő, nemsokára jellemző lesz a homokhiány, és sajnos az sem lehetetlen, hogy ennek a természetes anyagnak teljes mértékben nyoma veszik a Földön.

Ez óriási probléma, hiszen, ahogy azt Aurora Torres, az iDiv, vagyis a német biodiverzitás-kutató vállalat szakértője nyilatkozta, ez az anyag a modernkori emberiség alapja. A szekértő tavaly adta ki a homokbányászattal és annak következményeivel kapcsolatos disszertációját a Science lapban. Kifejtette, hogy a homok bányászatának természetre és emberre ható követkeményének kérdéseivel az utóbbi években már az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) is foglalkozik.

A vizet követően a homok a világ második legmonumentálisabb volumenben használt természetes anyaga, ami nemcsak az ingatlanok építőeleme, de mondhatni mindenben szerepe van, így az üveg, az aszfalt, a kozmetikai termékek, a mobiltelefon-képernyők, az autók, vagy a repülők elemeiben is megtalálható.

Az UNEP munkatársa, Pascal Peduzzi úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi 20 évben háromszorosára nőtt a homokfelhasználás, a 2014-es ENSZ-nek írt beszámolójában évi 50 milliárt tonna mennyiségű homokhasználatot kalkulált. Mivel a beton fő alapanyaga a homok, rendkívül nagy mennyiséget emészt fel belőle az építőipar. Ez nagyjából annyit tesz, hogy évente az építőiparhoz használt homokból építhető lenne egy 27 méter magas és 27 méter széles betonfal az Egyenlítő vonalában. A 828 méter magas Burdzs Kalifa (ami a világ legmagasabb építménye Dubajban) építése pedig 330.000 m3 betont nyelt el, amihez a homokot Ausztráliából hozatták. Ez a példa persze nem egy átlag építkezést mutat, hiszen egy normál családi ház megalkotásához „csak” 200 tonna homokra van szükség.

Kevés a jó minőségű anyag

Felmerül a kérdés, miért nem elég a homok mennyisége, hiszen ha a világ sivatagjaira gondolunk, ott bizony nagy mennyiség található. Ez azonban nem ilyen egyszerű, a sivatagi homok ugyanis nem megfelelő a beton elkészítéséhez: a szél munkája miatt a homokszemcsék olyan kerekek és simák, hogy képtelenek összeragadni. Vagyis a sivatagi homok nem alkalmas sem a dubaji, sem más nagyépítkezések esetén.

A vizekben (tengerekben, tavakban, folyókban) dolgozó homokkotró gépek a természetben óriási és visszaállíthatatlan pusztítást okoznak, a tengeri növényzetet leszanálják, a partvonalakat beomlasztják, a folyók medrét lesüllyesztik. Általuk az környezet úgy megbomlik, hogy még a cunamik ellen védelmet nyújtó viharok is eltűnnek.

A homok kinyerése Indonézia területét lecsökkentette, sok kanári-szigeteki strand pedig csupán az szaharai import homoknak köszönheti fennállását.

Néhol már tilos a homokexport

A világ legnagyobb homokértékesítője az USA, a legnagyobb homokvásárlója pedig Szingapúr.
A homok exportját már több délkelet-ázsiai országban tiltják, ennek ellenére azonban továbbra is folyik vele a törvénytelen adásvétel. Az illegális homokexport Indiában óiási méreteket ölt, a homok „feketén történő” kinyeréséért és értékesítéséért a legnagyobb és legbrutálisabb maffiaszervezet a felelős.

Ahogy a többi hiányzó természetes nyersanyagnál, úgy a homoknál is keresik a potenciális lehetőségeket. Az eddigi kutatások alapján az építési anyagok újra hasznosítása, és a sivatagi homok használhatóvá tétele nem reménytelen próbálkozás, a kérdés viszont roppant sokrétű. Torres szerint nehéz rálelni a helyes megoldásra: ez egy különleges alapanyag, hiszen eddig nagy mennyiségben és kedvező áron volt elérhető.