Igaz, hogy agyunk csupán 10%-át használjuk?

Az ember az agyának csak 10%-át használja, ami azt jelenti, hogy óriási szabad kapacitás szunnyad elménkben. Vajon mi történne, ha a teljes potenciált ki lehetne használni?

Ez a tény sok moziműsorban, és sok ebben hívő ember elméjében nyer értelmet, mint tudományosan megalapozott adat. Egy amerikai elemzés alapján az emberek 65%-ban, míg egy európai (tanárok közti) felmérés szerint az emberek 47%-ban biztosak az adat hitelességében.

Azonban ez a megállapítás nem helytálló, és ezt rengeteg érv alá is támasztja. Például az összes MRI és CT kimutatja, hogy az agyunk túlnyomó része folyamatosan aktív, így biztosan nem létezik az az ominózus, 90%-nyi kiaknázatlan rész. És amennyiben teret adunk a hiedelemnek, miszerint az agy tízszeres gyorsasággal is képes lenne a gondolkodásra, és csak a megfelelő gombnyomás hiányzik annak beindításához, az orvosilag teljesen értelmetlen lenne.

Az elme működése a mai napig nem ismert teljes mértékben, az azonban biztos, hogy a csupán 10%-nyi kihasználtság egyetlen tudományos kutatásban sem nyert bizonyítást.
A csupán 10%-os agyi kapacitás feltételezéséhez az a tény áll a legközelebb, miszerint az agyban sok a neuroglia, vagyis nyugvó sejt, amelyek egyáltalán nem munkálkodnak sem az információ kezelésében, sem a gondolkodás fázisaiban, csupán az aktív sejtek működését támogatják (és ezek száma csakugyan tízszerese a normál működésű neuronokénak).

A feltételezés alapja egy 1890-es kutatás lehet, melyben a Harvard pszichológusi kara magas intelligenciával rendelkező gyerekeket, és az ő agyi fejlődésük előmozdítását vizsgálták. A szakértők a 11 éves korában már a Harvard-on tanuló diákot, James William Sidist tanulmányozták. William James professzor többször nyilatkozott a gyermek intelligenciájáról, és arról, hogy a fiú az agyi képességeit nem aknázza ki teljesen. (James William Sidisből később matematika, majd fizika professzor lett, és számos disszertációt is írt entrópiáról, és termodinamikáról.)

A pszichológus, William James kijelentése, miszerint a fiú csupán a képességei töredékét hasznosítja, jelentősen eltorzítva jelent meg az 1936-os „Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljunk embereket” nevű pszichológiai irat preambulumában. Emiatt itt jelent meg először hibásan a feltételezés, mely szerint az ember csupán a mentális képességeinek 10%-át alkalmazza. Az említett bestseller 30 millió példányban kelt el, így gyorsan elterjedt a téves állítás, amit immár valós adatként kezelt a közvélemény. Ezt persze sokan kihasználták, és ígértek olyan módszereket, melyek hozzásegítik az embereket az elme sötét 90%-ához való hozzáférhetőségéhez.

Szakértők szerint a hiedelem azért olyan népszerű, és eredményes, mert az emberek hisznek benne. Emellett pedig pozitívan hat saját megítélésükre, hiszen úgy érzik, a jelenleginél jóval többre képesek, csak ez még nem érhető el számukra.