Miért hallható a tenger morajlása a kagylóban?

Valószínűleg mindenki izgalommal telve tett először a füléhez egy kagylót annak reményében, hogy hallja majd benne a tenger moraját. Kisgyermekként, az első ilyen tapasztalat alkalmával úgy úgy képzelte az ember, hogy a kagyló valóban képes lehet megőrizni, és visszaadni a tenger hangjait. Az igazság azonban ennél jóval egyszerűbb.
Valójában nem a tenger hullámai hallhatók a kagylóban, hanem a minket körülvevő közeg hangja, mely normál helyzetben olyan halk, hogy egyáltalán nem hallható az emberi fül számára. A kagyló tehát rezonátorként viselkedik, kvázi felerősíti, és hallhatóvá teszi a környezeti zajokat.
Jó példa erre az a technika, mikor az ember a szájával „Ó” hangot hallatva megütögeti az arcát, és máris egy teljesen más hangot kap eredményül. Megfigyelhető a hang további változása is az „Ó” hang variálásával. Ennek magyarázata, hogy az emberi száj a Helmholtz-rezonátorhoz hasonlóan működik, melynél a hang a nyitott üregben történő levegővibrálás útján keletkezik, az üreg méretváltozása pedig különböző hangsávok megszólalását teszi lehetővé.

A kagylónál a kagylóhéj keménysége és a váz gömbölyű üregei miatt erősödnek fel és verődnek vissza a hangok. A közegben lévő zörejek miatt keletkezik a kagylóban az ekhó, vagyis a kagylón átsuhanó levegőnek, a nyaki véráramnak, vagy akár a szomszéd beszélgetésének a visszhangja, aminek erőssége a kagyló méreteivel arányosan módosul.
Az, hogy ez a hang olyan, mint a tenger moraja, puszta véletlen, hiszen bármilyen Helmholtz rezonátorral ilyen hang képezhető.
Érdemes kipróbálni például, hogy a fülhöz tartott pohár, vagy a füleket lefedő, csészét formáló tenyér is olyan hangot produkál, mint amilyet a kagylónál már megismerhettünk.