Néha emlékszünk álmainkra, néha nem?

197

Minden ember álmodik, csak van, aki nem emlékszik utólag az éjszakai mozira.
Olyan is előfordul, hogy valaki minden alkalommal emlékszik álmaira, mások viszont szinte soha.
De az is jellemző, hogy reggelente, az ébredést követően aktívan élnek az éjszakai emlékképek, később viszont hamar elfelejtődnek, hiába minden erőfeszítés, ami a visszaemlékezés érdekében történik. Ilyen esetben többnyire csak apró részleteket, vagy hangulatokat képesek feleleveníteni az érintettek.
Bár úgy tűnhet, hogy egyáltalán nincs algoritmus arra, hogy melyik reggel emlékszünk álmainkra, és melyik nap nem, valójában igen is szisztematikus az éjszakai mozi felelevenítése.
Elsősorban persze nem árt tudni, mi is az álom.
Az álom rendeltetésére még nem született tudományos magyarázat, a működését azonban már sikerült megismerni. Mint ismeretes, az álom fázisokból épül fel. A REM fázis (azaz a gyors szemmozgás, angolul rapid eye movement) a legizgalmasabb, hiszen az agy ebben a szakaszban a legtevékenyebb, az izmok mégis ilyenkor a legbénultabbak; és persze az álom is ilyenkor “születik”.
A memória, mely az álmokat és az éber eseményeket jegyzi, két ciklusban működik, hiszen az emlékek első körben a rövid távú memóriába, majd a hosszú távúba kerülnek. Az átkerülésért a noradrenalin hormon a felelős, ami egy neurotranszmitter: feladata a hangulat és az izgatott állapot létrehozása.
Alvás alatt a noradrenalin kismértékben van jelen a pihenés biztosítása miatt, hiszen nagyobb mennyiségben megemelné a pulzust, felpörgetné az agyat, melyek éber állapotot idéznének elő. Ilyenkor az álmok a rövid távú memóriába vándorolnak, és sohasem jutnak el a hosszú távúba. Kivételt képez az az eset, mikor az említett neurotranszmitter mégis nagyobb mennyiségben jelenik meg az agyban, megoldva ezzel az álmok hosszú távú emlékekké alakítását.

Ennek leggyakoribb oka a felriadás, mikor az agy azonnal éber állapotba lép át, elindítva ezzel a szükséges hormonok termelését. Tehát azok az álomképek élnek aktívan, melyek alatt, vagy közvetlenül utánuk történik meg az ébredés. Amennyiben a felriadás éjszaka történik, akkor a gyors visszaalvás miatt nem vésődik az álom a memóriába a hormonutánpótlás hiánya miatt, ahogy a közvetlen ébredés utáni emlékezés is csak a rövid távú emlékekből történhet meg.

Másik gyakori ok, hogy az álom mondanivalója komoly érzelmi töltéssel bír, ami megindítja a noradrenalin termelést, a mennyisége viszont éppen nem elegendő a felébredéshez. A rémálmok ezért élnek élénken az emlékezetünkben, míg a nyugodt álmok törlődnek.

Harmadik ok az egyéni noradrenalin szint. Akiknek sok termelődik – álmukban is – azokban jobban megmaradnak az álomképek: ők az éber alvók (hiszen alvás közben is magas a noradrenalin szintjük, így agyuk jóval aktívabb).

Az álmokra való visszaemlékezésre is edzhető az agy, csupán annyi a teendő, hogy elalvás előtt erősen fókuszálni kell az álom felidézésének vágyára. Emellett javasolt az ébredést követően azonnal lejegyzetelni az álomfoszlányokat. A kutatók úgy vélik, ez a megoldás hosszú távon alkalmassá teszi az agyat arra, hogy jobban memorizálja az álmokat.

Comments are closed.