Mit tehet a szülő, ha távolodik a kamasz?

A szülők életében az egyik legnehezebb és legfájóbb szakasz, mikor a kisgyermekéből kamasz válik, aki nem akar már mutatkozni édesanyja, és/vagy édesapja társaságában, és már-már kínossá válik számára a szülők jelenléte.
A szülők miatti szégyenkezés ebben a korban csak a jéghegy csúcsa, a tinédzserek egyszavas, félvállról adott válaszai, magányos, egész napos szobába zárkózása, és órákon át tartó baráti csetelései is megnehezítik a szülők életét, és a korlátozza a gyermek-szülő kapcsolatot.

Mit lehet tenni a távolodó kamaszok szívének és érdeklődésének visszaszerzése érdekében?

A serdülőkorban elsődleges a kortárs-kapcsolatok ápolása: egy tinédzsernek fontossá válik, hogy a többiek elfogadják, és mindent megtesz azért, hogy megfeleljen az általuk támasztott elvárásoknak, még a családi viszonyain is hajlandó lazítani ennek érdekében.
A kamaszkor tulajdonképpen a hovatartozás keresése, melynek főszereplői a kortársak, akik iránymutatásként jelölik ki a szerintük megfelelő utat: elmondják, hogy ki és mi a trendi, és ki és mi nem az. A szülőkkel való ellenkezés pedig éppen azért történik, hogy a hozzájuk kapcsolódó kötelék ne legyen olyan feszes. És minél acélosabb a kötelék, annál több erő szükséges a tinédzser részéről az eltávolodáshoz.
A szülő ilyenkor úgy érzi, a csemetéje a korabeli társai miatt vált távolságtartóvá, és egyre nehezebben bírja elviseli a tinédzser gyermeke sértegető szavait, ellenállását, kimértségét és megvetését. A kamasz kiváló tükröt is tart a szülőknek, hiszen kendőzetlenül elmondja a szülők által kimondott szavak és megvalósított tettek közti ellentétek észlelését. És persze nem foglalkozik azzal, hogy a szülői kéréseket végrehajtsa. Érezhető, hogy a gyermeknek nem hiányzik már sem a szülői jóváhagyás, sem az anyai és/vagy apai szeretet, sem a dicséret. Hiszen ezeket mind-mind a társaitól várja el, az ő visszacsatolásuk vált elsődlegessé számára.
Nem célravezető ilyenkor – a sok szülő által ilyenkor bevett szokást alkalmazva- beletörődve lemondani a kamaszról, és hagyni őt szabadon szárnyalni. Ez rossz út, hiszen minél kiállhatatlanabb a tinédzser, annál nagyobb szüksége van szülei támogatására, odafigyelésére és szeretetére, akárcsak kétévesen, a nyafogás korszakában. Persze különbséget kell tenni a életszakaszok szintjeiben.
A kamasznak ugyanis már nem olyan igényei vannak, mint a kisgyermeknek, nem kell folyamatosan a nyakára járni és szeretgetni, egyszerűen csak el kell őt fogadni, és nagyobb teret kell neki engedni. Mindemellett pedig folyamatosan és érdeklődőn tájékozódni kell ügyeiről annak érdekében, hogy a szülő visszahódíthassa kamaszgyermekét. Az állandó figyelmeztetés a tanulás fontosságára, és a rendszeres kíváncsiskodás az iskoláról nem hatásos módszer, sokkal hatékonyabb a gyermek érdeklődési köréről tudakozódni (például zenei ízléséről, kedvenc videomegosztóiról, a könyvről, amit épp olvas). Mindezt persze bármiféle ítélkezés-, és negatív véleménynyilvánítás nélkül kell megtenni. Ez ugyanis azt mutatja a kamasz felé, hogy a szülő nyitott és érdeklődő irányában, ami pedig elindíthatja a szülő-gyermek kommunikációt.
Az első lépés tehát mindenképpen a bizalom, a kapcsolat helyreállítása. Ha ez megtörtént, sokkal könnyebb némiképp befolyásolni a serdülőt, hiszen a visszaállított kapcsolatnak köszönhetően neki is egyre fontosabbá válik majd a szülő véleménye.
A további konfliktushelyzetek elkerülése érdekében pedig fontos, hogy a szülő meghallgassa gyermekét, beleélje magát a helyzetébe, megértse őt, és higgadtan kommunikáljon.
Ezeken felül pedig érdemes szabályokat felállítani, hiszen a serdülőnek is fontosak a korlátok: ez jelzi ugyanis számára, hogy nem hanyagolják el, és törődnek vele.