A gének felelősek a tanulmányi eredményért

Minden tanuló örül, ha jó jegyet kap. Felnőtt korban is sokan büszkélkednek tanulmányi sikereikkel, holott pontosan senki sincs tisztában azzal, mi is a teljesítmény forrása. Sokféle teória létezik az elért sikerekre: az örökölt képesség, az elkötelezettség, a megfelelő neveltetés, vagy az élethelyzet.

Egymillió fős nagy mintát vizsgált a legújabb kutatás, mely kimutatta, hogy legfőképp a genetikával függ össze az iskolai teljesítőképesség.

A felmérés Daniel Benjamin irányításával történt, melynek során közel 1,1 millió európai előddel rendelkező nagykorút figyeltek meg. Pontosan 1.271 génvariációra leltek, melynek köze van ahhoz, hogy valaki mennyi ideig lesz a közoktatás részese. A vizsgálati eredmény ijesztő jövővel kecsegtet: a szakértők ugyanis képesek lesznek kiválasztani azokat a csemetéket, akiknek – a megfelelő génállományuk miatt – esélyt adnak majd a hosszú tanulási folyamatra. Természetesen a többi gyermektől – akik arra nem érdemesek – elveszik majd ezt a lehetőséget.

Persze nem kell attól tartani, hogy a jövőképünk nyitott könyvvé válhat, hiszen a felmérés eredménye éppen azt jelenti, hogy elöljáróban nem lehetséges megjósolni senkiről, mennyi ideig tanul majd. Ennek egyszerű a magyarázata: a szakértők óriási differenciákat találtak kutatásaik során. Sok doktori végzettséggel rendelkező ember génállományában például kevés olyan gén volt jelen, melyek a tanulmányi folyamatban képesek lettek volna érdemben segíteni tulajdonosuknak. És olyan ígéretes genomú egyéneket is találtak, akik nem sokáig vettek részt a közoktatásban. Azonban az egész minta (vagyis az egymillió fővel történt vizsgálat) kiválóan indokolta a nebulók közti differenciákat.

A felmérés legfőbb eredménye, hogy a közoktatásban eltöltött évek száma 11 százalékban a genetika, 7 százalékban pedig az pénzügyi helyzet függvénye. Vagyis az anyagi körülmények kevésbé befolyásolják a tanulásra fordított éveket, mint a gének.

A vizsgálat nem a tanulási gének keresésére irányult, hanem olyan genomokra, melyek a jelen rendszerben segítik az előbbre jutást. Jó példa erre az, hogy az egyhangúság elviselése közelebb visz a célhoz, vagyis: a monotonitástűrő gének a jelen rendszerben megfelelő gének. Vannak azonban olyan jellemzők, mint például az alkotóképesség, vagy a dinamikusság melyek nem számítanak közoktatási szempontból.

Daniel Benjamin azt nyilatkozta a The Atlanticnek, hogy ha ugyanez a felmérés 100 éve készül, akkor az iskolázottság az X kromoszómával korrelál, hiszen akkoriban nem tanulhattak a nők.

Bár evidensnek hatnak ezek a határvonalak, ismétlődő eleme műveltségünknek, hogy a teljesítőképességet a megfelelő genetikával indokoljuk. Első ilyen trend az eugenetika volt, melynek ötletgazdája Francis Galton, Charles Darwin unokatestvére volt. Azt népszerűsítette, hogy célravezető lenne az emberiség génállományát pozitívan korrigálni, vagyis mesterségesen kellene erősíteni a jó, és kirekeszteni a rossz genommal rendelkező egyéneket.

A szakértők ezt az irányzatot teljes mértékben elítélik. A kényes tárgykör miatt még egy 27 oldal terjedelmű GyIK anyagot is csatoltak felmérésükhöz. Sok kérdés szerepel benne, többek között az is, hogy milyen politikai útmutatást adnának az eredmények tükrében. Erre az a válasz érkezett, hogy nem tennének ajánlásokat, hiszen a vizsgálatra épített bármilyen politikai, illetve szubjektív változás alaptalan volna.

A kutatási eredmények kiválóak a közoktatási rendszer méltányossá tételére, arra viszont nem, hogy emiatt gyermekek sorsáról határozzanak. Az oktatási rendszert aszerint lehetne változtatni, hogy bizonyos génállományú csapat ne élvezhessen előnyt a többi csoporttal szemben.